Árpádházi Szent Erzsébet, avagy Heilige Elisabeth von Thüringen (1207-1231)

1207-ben született Sárospatakon, II. András (más néven Endre) magyar király és Gertrúd (Gertrud von Andechs-Meran) királyné harmadik gyermekeként. Bátyja Béla később IV. Bélaként lett király.

4 éves korában elhagyta az országot, Türingiában nevelkedett. Kis korától rendkívüli fogékonyságot mutatott a keresztény tanítások iránt. Fiatal korától böjtöl, sanyargatja önmagát (vezeklőövet hord) és virrasztva imádkozik. 1221-ben, 14 éves korában összeházasodott Lajos türingiai őrgróffal. Házasságuk boldog volt, 3 gyermekük született. Azonban Lajos rokonai és udvarnokai nem szerették Erzsébetet, aki minden alkalmat megragadott a szegények gyámolítására, nem kímélve a kincstárat. Árvaházat és ispotályt alapított, ahol maga is áldozatosan ápolta a betegeket. Lajos 1227-ben útra kelt hogy részt vegyen II. Frigyes keresztes hadjáratában. A Szentföldet nem érhette el, még olasz földön betegségben elhunyt. Férje halála után rokonai, anyósa Zsófia és sógora, az új gróf Henrik elzavarták. Maradék vagyonát is elajándékozta és Marburgban belépett a ferences harmadrendbe. Itt még inkább önsanyargató, aszkétai életet élt. 24 évesen érte a halál, melyet 3 nappal előre megérzett.

Nevéhez számtalan csodatétel fűződik, halála pillanatától kezdve kultusz alakult ki személye körül. Tisztelete az egész nyugati keresztény világban igen jelentős, a németek egyenesen a legnagyobb német nőnek nevezik, az ő számukra türingiai Erzsébetként ismert. Legszebb temploma a kassai Szent Erzsébet székesegyház.

Legismertebb csodája a "Rosenwunder", a rózsák csodája, melynek sok változata ismert. A szegényeknek csempészett élelmet köpenye rejtekében, mikor férje/anyósa/egy udvaronc megállította és számon kérte mit visz. Ő zavarában azt válaszolta: rózsát, és mikor köpenyét széttárták vörös és fehér rózsák hullottak onnan alá (tél idején!) - Isten nem hagyta hogy hazugságban maradjon. Budapesten erről a csodáról kapta nevét az erzsébetvárosi Rózsák tere, ahol temploma is áll (1931-ben, halálának 700. évfordulóján változtatták meg korábbi nevét, azelőtt Szegényház tér volt). Itália déli részén a csodában rózsa helyett hal szerepel.

A szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választják védőszentül. Épp ezért gyakran ábrázolják amint a szegényeknek, koldusoknak ételt oszt vagy korsóból vizet ad. Díszes-drága ruháit is mindig eladományozta, így is szokták ábrázolni, ahogyan fonás közben is.

Ruhája fejedelmi öltözék, koronával vagy a ferences harmadrendiek szürke ruhája. Ölében rózsák, vagy kenyér, esetleg hal. Kezében kenyér, korsó, kosár, illetve a marburgi templom modellje szerepel. Ez utóbbi a német gótika egyik mesterműve. A legenda szerint Erzsébetnek forró vágya volt egy olyan magas tornyú templom, melynek harangszavát Magyarországon is meghallják. Kereste is a helyet, de hiába. Egy nap fölvett a földről egy követ, a levegőbe dobta, és kijelentette, hogy ott fogja a templomot fölépíttetni, ahol a kő leesik. Mocsaras helyre esett, nem messze a Lahn vizétől; itt is épült föl a templom.

Egy drámai erejű festményen meztelenül látjuk amint az oltár elé borul, mögötte szigorú gyóntatója, a későbbi inkvizítor, Konrád mester.

1235-ös szentté avatásakor a legenda szerint II. Frigyes császár - aki férje halála után hiába kérte őt feleségül - fejére helyezte a császári koronát.

Attribútumai tehát a rózsák, a marburgi templom modellje, koldus a lábánál, könyv, pénz, tál kenyérrel, hallal vagy gyümölccsel, ritkábban 2 vagy 3 korona (a visszautasított császári házasságokra utal).