Egri bikavér

A szent vére

A fejét mindenütt kegyeletes emlékezéssel felütő néphagyomány legendába burkolta a bikavér eredetét, melyek közül az egyik így szól: az Eger határában emelkedő Eged nevű hegyen remeték éltek, akik közül egy, Szent Egyed kegyetlen pogányoktól halt vértanúhalált. A szent vére leszivárgott a hegy lejtőire, s attól terem ott máig is oly tüzes, vörös bort, mint a jámbor remete vére, amely miatt a krónikák tanúsága szerint, nagy vitézségű török agák és bégek sem átallották megszegni Mohamed szigorú törvényeit.

A várvédők ereje

A néphagyományban élő legtöbb történet a török időkhöz köti a bikavér elnevezés keletkezését. Azt tartják, hogy az 1552-es ostrom idején, mikor a várvédők lankadni látszottak a folyamatos, embert próbáló harcban, a várkapitány, Dobó István megnyitotta a vár pincéit, és a harcolóknak bort hordatott szét. A vitézek a harc hevében ürítették az egri vörössel telt kupákat, amelyekből jócskán csorgott szakállukra, páncéljukra is. A várvédők bajuszáról, szakálláról csepegő vörös folyadékot meglátva, az ostromló sereg katonái között elterjedt a hír, vért, bikavért isznak a magyarok, azért olyan erősek.

Bika vér

Egy másik történet szintén az 1552-es ostrom idejéből eredezteti a bikavér elnevezés létrejöttét. Történt ugyanis, hogy az ostromló sereg egyik vezérének, Ahmed pasának megtetszett egy Eger környéki csárdában szolgáló leány. A csárdásnak, és a személyzetének nem volt ideje elmenekülni, és reszketve várták a halált a beérkező törökök fegyverétől, de a sátrát a csárda mellett felüttető Ahmed pasa nemcsak az életüket kímélte meg, de a csárdásnét még szakácsnénak is felfogadta. Ennek a szakácsnénak volt egy hét határban híres szép szolgálólánya, akire a pasa szemet vetett, és elhatározta, hogy ágyasává fogadja. A lánynak nem nagyon volt ínyére a megtiszteltetés, és kérte a csárdásnét mentse meg. Az meg is ígérte.

A nagy eseményt megelőző vacsorára a csárdásné valami különösen finom mártást készített a húshoz, ami nagyon ízlett a moszlim vezérnek. Ahmed újra és újra egyre többet fogyasztott az ízletes vörös mártásból, sőt később már a szakácsné tanácsára kupából is itta, egészen addig, amíg el nem homályosodott előtte a világ. Másnap az ébredés után persze nyomát sem lelte a szolgálólánynak, aki a pasa bódultságát kihasználva megszökött a sátorból. Ahmed éktelen haragra gerjedt, és azzal vádolta a szakácsnét, hogy valami gyaur titkos szerrel, amit a mártásba kevert, elkábította. A szakácsné azzal védekezett, hogy ő csak bikavért tett a mártásba, amit Egerben rendszeresen fogyasztanak. Így lett volna az egri vörösből bikavér. Hogy elhitte-e Ahmed a csárdásné magyarázkodását az a feledés homályába merült.

Az egri szájhagyomány azt is tartja, hogy a török megízlelvén az egri vörös bort, annak nagy kedvelőjévé vált, s mivel bort nem ihatott, egy élelmes helybéli szőlőbirtokos tanácsára mindig bikavért követelt az egri pincetulajdonosoktól, abban bizonyosak lehetünk. Hogy van-e valóságtartalmuk ezeknek a nép ajkán keletkezett, és a szájhagyomány által megőrzött történeteknek az erősen kétséges. Annyi bizonyosan, hogy a török valóban járt Egerben, hogy Dobó vitézei bikaerős legények voltak, hogy a török is szerette a bort, és hogy a bikavér híresen jó bor.

[megjegyzés: A török kori legendák aligha igazak: hazánkban a török hódoltságig kizárólag fehérbort termeltek, a kadarka fajtát, valamint a vörösbor készítésének technológáját a török elől menekülő rácok által terjedt el borvidékeinken. Írásos források, oklevelek, útleírások a bikavér elnevezést a 19. század közepéig nem említik.]

A valóságban

A történelmi hagyatékok csak a 19. század második felében kezdik említeni ezt a nevet. Ez köszönhető egy konkurens bortermelő és bikavér-előállító vidék, Szekszárd költőjének, Garay Jánosnak, aki 1846-ban "Szegszárdi bordal" című versében megalkotta a bikavér elnevezést:

"Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belőle
Fölragyog, mint hó, fehér."

A bikavér egy másik fontos, korai említése Erdélyi János 1851-ben megjelent Magyar közmondások könyve című művében olvasható a "Bikavér" címszónál: "Így nevezik az erős veresbort, például az egrit". A meghatározás Szekszárdra ugyan nem vonatkozik, de az egri bort is csak példaként említi, amely a szó általános, nem tudatos használatára utal.

A közelmúltban Eger és Szekszárd között vita folyt arról, hogy a történelmi tények melyik borvidéket jogosítják fel a "bikavér" név használatára. Ezek a viták ma már csitultak, mindkét borvidék termelői elfogadják a névhasználat feltételeit. A rendelkezésre álló történelmi források is azt mutatják, hogy a "bikavér" elnevezés nem köthető kizárólagosan az egyik borvidékhez sem.

[forrás: ektf és a wikipedia]

Árpádházi Szent Erzsébet, avagy Heilige Elisabeth von Thüringen (1207-1231)

1207-ben született Sárospatakon, II. András (más néven Endre) magyar király és Gertrúd (Gertrud von Andechs-Meran) királyné harmadik gyermekeként. Bátyja Béla később IV. Bélaként lett király.

4 éves korában elhagyta az országot, Türingiában nevelkedett. Kis korától rendkívüli fogékonyságot mutatott a keresztény tanítások iránt. Fiatal korától böjtöl, sanyargatja önmagát (vezeklőövet hord) és virrasztva imádkozik. 1221-ben, 14 éves korában összeházasodott Lajos türingiai őrgróffal. Házasságuk boldog volt, 3 gyermekük született. Azonban Lajos rokonai és udvarnokai nem szerették Erzsébetet, aki minden alkalmat megragadott a szegények gyámolítására, nem kímélve a kincstárat. Árvaházat és ispotályt alapított, ahol maga is áldozatosan ápolta a betegeket. Lajos 1227-ben útra kelt hogy részt vegyen II. Frigyes keresztes hadjáratában. A Szentföldet nem érhette el, még olasz földön betegségben elhunyt. Férje halála után rokonai, anyósa Zsófia és sógora, az új gróf Henrik elzavarták. Maradék vagyonát is elajándékozta és Marburgban belépett a ferences harmadrendbe. Itt még inkább önsanyargató, aszkétai életet élt. 24 évesen érte a halál, melyet 3 nappal előre megérzett.

Nevéhez számtalan csodatétel fűződik, halála pillanatától kezdve kultusz alakult ki személye körül. Tisztelete az egész nyugati keresztény világban igen jelentős, a németek egyenesen a legnagyobb német nőnek nevezik, az ő számukra türingiai Erzsébetként ismert. Legszebb temploma a kassai Szent Erzsébet székesegyház.

Legismertebb csodája a "Rosenwunder", a rózsák csodája, melynek sok változata ismert. A szegényeknek csempészett élelmet köpenye rejtekében, mikor férje/anyósa/egy udvaronc megállította és számon kérte mit visz. Ő zavarában azt válaszolta: rózsát, és mikor köpenyét széttárták vörös és fehér rózsák hullottak onnan alá (tél idején!) - Isten nem hagyta hogy hazugságban maradjon. Budapesten erről a csodáról kapta nevét az erzsébetvárosi Rózsák tere, ahol temploma is áll (1931-ben, halálának 700. évfordulóján változtatták meg korábbi nevét, azelőtt Szegényház tér volt). Itália déli részén a csodában rózsa helyett hal szerepel.

A szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választják védőszentül. Épp ezért gyakran ábrázolják amint a szegényeknek, koldusoknak ételt oszt vagy korsóból vizet ad. Díszes-drága ruháit is mindig eladományozta, így is szokták ábrázolni, ahogyan fonás közben is.

Ruhája fejedelmi öltözék, koronával vagy a ferences harmadrendiek szürke ruhája. Ölében rózsák, vagy kenyér, esetleg hal. Kezében kenyér, korsó, kosár, illetve a marburgi templom modellje szerepel. Ez utóbbi a német gótika egyik mesterműve. A legenda szerint Erzsébetnek forró vágya volt egy olyan magas tornyú templom, melynek harangszavát Magyarországon is meghallják. Kereste is a helyet, de hiába. Egy nap fölvett a földről egy követ, a levegőbe dobta, és kijelentette, hogy ott fogja a templomot fölépíttetni, ahol a kő leesik. Mocsaras helyre esett, nem messze a Lahn vizétől; itt is épült föl a templom.

Egy drámai erejű festményen meztelenül látjuk amint az oltár elé borul, mögötte szigorú gyóntatója, a későbbi inkvizítor, Konrád mester.

1235-ös szentté avatásakor a legenda szerint II. Frigyes császár - aki férje halála után hiába kérte őt feleségül - fejére helyezte a császári koronát.

Attribútumai tehát a rózsák, a marburgi templom modellje, koldus a lábánál, könyv, pénz, tál kenyérrel, hallal vagy gyümölccsel, ritkábban 2 vagy 3 korona (a visszautasított császári házasságokra utal).

mielőtt elfelejtem

comam uram, miles fiam

hajamat levágják, katona leszek

Elkezdtem keresni egy korábban általam olvasott cikket ami számba vette minden idők legtöbb magyar nézőt vonzó filmjeit.

Keresés közben eljutottam A tizedes meg a többiek wikipédiás oldalára, melyet átfutva egy soron megakadt a szemem és csak azért nem fordultam le a székről, mert épp a földön fekszem. Az inkriminált passzus: "A film utolsó negyed órájában van egy jelenet, amikor a fogságba esett többiek várják a szovjet századossal tárgyaló kommunista Szijjártót."

Na mármost vannak-e véletlenek? (költői)

Szijjártó tehát szökött kommunista munkaszolgálatos

Ki ne hallotta volna már ezt a kifejezést, de érdekes megtudni honnan ered:

A „szintén zenész” kifejezés azokból az időkből ered, amikor a kávéházakban zenedíjat kellett fizetni. Mivel a zenedíj alól csak a zenészek mentesülhettek, akinek nem volt kedve fizetni, általában arra hivatkoztak, hogy ők „szintén zenészek”. (est.hu)

Tipikusan pesti kifejezéssel van tehát dolgunk, mely a kávéházi korszak alatt született, azaz vélhetően valamikor 1900 és 1930 között.

Érdekes módon egyébként ezen a néven zsidó társkereső is létezik, ha valakinek ez lenne a legfontosabb párválasztási szempontja. (A két szivecskéből Dávid csillag jópofa kis logó)

A tavaly újra megnyitott Divatcsarnok/Párizsi Nagyáruház tetején kávézó/étterem mellett telente korcsolyapálya is volt, legalábbis régi képeslapok ezt sugallják. S vannak akik még emlékeznek is rá ("Nagyapám lelkes beszámolóiban kelt életre az épület tetején a korcsolyapálya, a nyaranta ugyanitt üzemeltetett vendéglő"), bár itt azt olvashatjuk, hogy "régen is csak úgy lehetett, hogy a gondnok fellocsolta a tetőteraszt."

**** **** **** ****

A nap vicce Lendvai Ildikóé: [A régi viccet idézte, ami szerint] a rekvirálás nem elvi szempont, hanem elviszem, pont. (Index)

Elkaptam ma egy mondatot miszerint Matisse vak volt/ megvakult. Utánakeresve találtam egy bőséges összeállítást vak/látáskárosult hírességekről. És utóbb került egy másik lista, pár extra (igaz kicsi) képpel.

Pár érdekesebbet kiemelnék:

Matisse, Henri (1869-1954) francia festõ, rövidlátó volt.

Monet, Claude (1840-1926) francia festõ rövidlátó volt, a mindkét szemén kialakuló cataractája miatt, ami abból származott, hogy állandóan a fényt kutatta. 1905 után fehér és zöld tónusai sárgába hajlanak, a kék pedig a bíbor felé alakul, tubusait speciális jelzéssel látja el, hogy tudja, milyen színnel fest, cataractájának mûtétje után a kék szín ellensúlyozására sárgászöld szemüvegben festett. Vakon halt meg.

Fitzgerald, Ella (1918-1996), amerikai dzsesszénekes. Súlyos diabetesben szenvedett. 1968-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1971-ben Veronában koncert közben vesztette el mindkét szemének a látását. 1984-ben többször is megoperálták, eredménytelenül. 1984-ben hagyta abba az éneklést. Lábait is amputálni kellett.

Falk, Peter (1927- ) amerikai filmszínész (Columbo). Hároméves korában daganatos betegség miatt eltávolították a jobb szemét, sikeres filmjeiben műszemmel szerepel.

Petõfi Sándor (1823-1849) hazánk legnagyobb forradalmi költõje. Bal szemén megromlott a látása, miután a napfogyatkozást figyelve károsodott a retinája. Ekkor írta: "Szemfájásomkor/Teremtõ isten! szemeinre/A vakságot tán csak nem küldöd?/Mi lesz belõlem, hogyha többé/Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!" Pest, 1844. Szeptember. Bal szemének látásjavítására szemüveggel próbálkozott, eredménytelenül.

Keller, Helen, vak és süket írónõ (1880-1968). Csecsemõkorában vesztette el hallását és látását, de gyógypedagógus tanítónõje Anne Sullivan csodát tett vele. Segítségével tanult meg beszélni. Az angol mellett németül és franciául is megtanult. Elvégezte a cambridge-i egyetemet, filozófiából doktorált. Jól megtanulta a matematikát, a latin és a görög nyelvet és az irodalomtudományt. Segítség nélkül több könyvet írt. Írásai félszáz nyelven jelentek meg, magyarul is. Egyedül közlekedett, beutazta a világot. Híres emberekkel úgy tárgyalt, hogy kezével letapogatta az emberek szájáról, hogy mit mondanak. Megkapta a francia Becsületrendet. Chaplin, Mark Twain, Edison és Bell is barátja volt.

Braille, Louis (1809-1852) francia, a vakok számára a róla elnevezett írás kidolgozója. 3 éves korában apja szíjgyártó mûhelyében árral megszúrta egyik szemét, de sympathiás ophthalmia miatt rövidesen mindkét szemére megvakult. 10 éves korában a párizsi vakok iskolájába került és 16 évesen alkotta meg a 8 pontból álló zseniális, a ma is használatos vakok írásmódszerét, amit 1850 óta az egész világon alkalmaznak.

Vazul (Vászoly) (1000 körül) Taksony fejedelem unokája. Szent István, mivel Vazul vonakodott a kereszténység felvételétõl, megvakíttatta és megsüketíttette. Az ítéletet István király udvari emberének, Budának fia Sebõs határszéli ispán hajtotta végre. A késõbbi, Árpádházi királyok az õ leszármazottai.

Napóleon, Bonaparte (1769-1821) francia tábornok, majd császár. Õ és kortársai lünettet használtak, ami egy összehajtható, villa alakú szemüveg volt, az orr alatt kellett megfogni.

Patyomkin, Grigorij (1739-1791) híres orosz hadvezér. Nagy Katalin cárnő kegyence, Orlov féltékenységből biliárdozás közben a dákóval kiszúrta a fiatal tiszt bal szemét. Ennek ellenére a cárnő Patyomkint fogadta kegyeibe, nemcsak hadi sikerei, de férfias vonzereje miatt is.